2019. december 2.
A szabadság átvitelének szabályai
Decemberben sok munkáltatónál aktuális a „bent maradt” szabadnapok rendezése. Amennyiben ugyanis a munkáltató év közben nem ügyelt a szabadság kiadására, most törheti a fejét, hogyan járjon el jogszerűen. Aggodalomra semmi ok, van megoldás! Az alábbi írásunkból az is kiderül, hogy mi a teendő ilyenkor.
Szabadság kiadása vagy kivétele?
Elöljáróban érdemes tisztázni, hogy a munka törvénykönyve szerint a szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki, méghozzá oly módon, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közli.
Tévhit tehát, hogy a szabadságot a munkavállaló „veszi ki”, ugyanis nem a munkavállaló határozza meg a szabadságának időpontját (évente hét szabadnap kivételével), hanem a munkáltató dönt róla (habár a gyakorlatban többnyire a munkavállaló az általa választott időpontban mehet el szabadságra).
A szabadságot a tárgyévben kell kiadni
A munka törvénykönyve főszabályként rögzíti, hogy a szabadságot az esedékességének évében kell kiadni. A szabadság kiadása a munkáltató kötelezettsége, ezért semmiképpen sem hivatkozhat arra, hogy a szabadság (ideértve a munkavállaló rendelkezése körébe tartozó évi hét nap szabadságot is) azért nem lett kiadva a tárgyévben, mert annak kiadását a munkavállaló egyáltalán nem, vagy nem időben kérte.
A szabadság átvitele a következő évre
Kivételes esetekben azonban lehetőség van arra, hogy a munkáltató az esedékességet követő évben adja ki a munkavállalónak az őt megillető szabadságot.
a)
Az egyik kivétel, hogy ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki a szabadságot.
b)
Szintén az esedékességet követő év március 31-ig adható ki a szabadság egynegyede a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdeke vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén, feltéve, hogy erről kollektív szerződés rendelkezik.
A kivételesen fontos gazdasági érdek fogalmát a törvény nem határozza meg, azonban ezek tipikusan a munkaszervezéstől független körülmények, események. A működést közvetlenül és súlyosan érintő okok lehetnek pl. baleset vagy elemi csapás.
c)
További kivétel, hogy ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett a tárgyévben kiadni a szabadságot, akkor azt az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül kell kiadni.
Tipikusan ez a helyzet a gyakorlatban, ha a munkavállaló tartós távollétről (pl. gyermek gondozása céljából igénybevett fizetés nélküli szabadság) tér vissza vagy betegség miatt keresőképtelen volt és emiatt nem lehetett számára kiadni a szabadságát.
d)
Ugyancsak átvihető a következő évre az életkor alapján járó pótszabadság. Ennek feltétele, hogy a felek az adott naptári évre külön megállapodást kössenek. Ilyenkor a munkáltató a szabadság ezen részét az esedékesség évét követő év végéig, azaz a tárgyévet követő év december 31-ig adhatja ki. Ez értelemszerűen az idősebb munkavállalók számára lehet kényelmesebb, akik az életkor alapján több pótszabadságra jogosultak.
Fontos és a munkáltató helyzetét könnyítő szabály, hogy az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot. Ez esetben a szabadság csak egybefüggően adható ki, az nem szakítható meg.
A ki nem adott szabadság pénzben nem váltható meg, még akkor sem, ha azt kifejezetten a munkavállaló kéri.
A szabadság kiadásának egyéb szabályairól szóló cikkünk itt érhető el.
*
Jelen tájékoztatás nem minősül jogi tanácsadásnak, amennyiben további kérdése lenne, vegye fel irodánkkal a kapcsolatot.
Összes hír